A hetedik nap alapvetően a Gépsárkány sebeinek nyalogatásával telt. A csomagtartó hátsó rögzítése az ugratások (nem szórakozásból, mert ha nem lendülettel vesszük az akadályokat, akkor még most is ott vagyunk) miatt tulajdonképpen megszűnt. Az első kereszttartók előre jöttek és benyomták a tetőt. A csomagtérből fokhagymás sörszag jött, mert apró darabokra tört az italos műanyag doboz.

A kocsi rendberakása után ettünk egy jót a szálloda szomszédságában lévő utcai sütödésnél, mert a pakolás közben felénk fújta a szél a kellemes illatokat. Meghatározhatatlan sült húst ettünk, de nagyon finom volt. Természetesen előtte és utána ment a féldeci. Szigorúan preventív jelleggel.

Evés után még visszamentünk a szállodába és megtörtént, aminek meg kellett: megszülettek a harcsabajszok. Hát, mint mondjak… Nem nézünk ki barátságosan, ma, amikor ezt írjuk, már erősen gondolkodunk rajta, hogy meg kéne szabadulni ezektől a szőrmedvényektől és/vagy sima bajuszt kreálni belőle.

A nap hátralévő része aszfaltbetyárkodással telt, mert az előző napi tómedres élmény után szerettünk volna inkább időben beérni az esti szállásra, M’hamidba. Jut eszembe, M’hamid: a harcsa bajusszal, rendkívül mérgesen tudjuk mondani egymásnak, hogy „M’hamid”, amin még két nap távlatából is igen jókat röhögünk. Ez még el fog hangzani egy-két videón, de belinkelünk ide mindjárt kettőt, kedvcsinálónak.

Úton az említett hely felé, Zagorában megjavíttattuk a 273-as csapat ablaktörlőjét és hegesztettünk egy új vonószemet előre, hogy esélyünk legyen még egyszer kihúzatni magunkat, ha elakadnánk.

Hetedik nap (2010-01-22) képei itt.