A nyolcadik nap reggele a M’hamid-ban :) található kempingben ért minket. Nem aludtunk sokat, mert a szervizben eltöltött idő miatt, akaratunk ellenére meglehetősen későn érkeztünk este. A szállásunk „sátor” volt, ami annyiban merült ki, hogy egy vékony falakkal határolt szoba, valamilyen ponyva tetővel burkolva. Hangulatos volt az egész hely, de az ágynemű láttán én inkább hálózsákban aludtam…
Kiadós reggeli után indultunk. Ismét azonos útvonalon a verseny kategóriával. Tudtuk, lesz benne terep is bőven, valamint az egész szakasz minimálisan 600 km, de úgy voltunk vele, hogy végigmegyünk. Végigmentünk. Kezdődött egy homokos szakasszal az etap, amit tanulva korábbi napi tapasztalatainkból, meglehetősen simán vettük. Se elakadás, se ásás. Sok video készült, ha reggel még tudok, töltök fel párat.
A homokot egy kiszáradt szikes tó medre követte, ami elképesztő látvány. Kilométereken keresztül teljesen sík, majdnem tükörsima felület és délibáb. Azt hittük, ennyi volt a terep, gyönyörködhettünk, fotózhattunk, de kiderült, hogy nem: következett egy 50 kilométeres, kősivatagos szakasz. A Gépsárkány egy utcai használatra és romániai túrákra szánt autó. Semmilyen változtatást nem végeztünk a futóművön, mielőtt elindultunk. Ha tudjuk, hogy mi vár ránk, biztosan megerősítjük/megemeljük egy kicsit. Mit mondjak, durva volt. A már korábban említett haspáncél tovább deformálódott, mert ritka volt az olyan rész, ahol nem értünk le és a nagyobb köveken áthaladva nem emelkedett volna meg az autó. Túléltük, a Gépsárkány és mi is. 6 és fél óra alatt megtettünk 140 kilométert, úgy, hogy próbáltuk minimálisra csökkenteni a megállásokat (egy kis hűtőforrasztási kísérlet egy csapatnak, kerékfújás, és –leeresztés, fotózkodás).
Amiben új volt ez nap, az a „taktikánk”: rájöttünk, hogy az útikönyvvel összhangban nem szabad konvojban menni, valakinek mindig van valami dolga, lassabban/gyorsabban menne. Egyedül mentünk végig és megközelítőleg az első 30 közé érkeztünk be a táborba. (Ez annak fényében érdekes, hogy valaki látva minket a reggelinél, megjegyezte, hogy „Hú, de ráérnek ezek a kalandosok, b…meg”)
Az esti táborhely (vadkemping) nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet - visszagondolva inkább a körülmények miatt: Egy kősivatagos fennsíkot kell elképzelni, 70-80 kilométeres széllel, ami hordja a port és homokot. A sátrat felállítottuk, de ahogy a húgaim szokták mondani, a végére „idegi alapra kerültem” :) Úgy fújt a szél, hogy én meg sem kíséreltem a sátorban aludni, hanem beültem a kocsiba, a többire nem emlékszem.
A korábbi napoknak és a tegnap estének köszönhetően nincs olyan táska, ruha, pont rajtunk, vagy az autó legeldugottabb részén, amit ne lepne vastagon a por és a homok. Koszosak vagyunk, de nagyon.
Nyolcadik nap (2010-01-23) képei itt.
Ez a bejegyzés is a Vodafone Magyarországnak köszönhetően került ide.
