Mint azt már korábban jeleztem, csúnyán elaludtunk. 4-kor kellett volna kelni, ehhez képest h5-kor szóltunk egymásnak, hogy kifelé az ágyból, de öntudatra csak 7 óra után ébredtünk. Háromnegyed ötkor annyit konstatáltam, hogy a leghosszabb video is felmászott szépen.

Persze tudjuk, hogy így is simán le fogunk érni, csak éppen munkalapunk nincs, tehát a napi feladatok is elmaradnak. Már 3 és háromnegyed órája jövünk, 100-as átlagot tudunk tartan, úgyhogy nagy vész nem lesz. Az imént hagytuk el Villám Gézát, az IFÁt és egyre több Bamakós kocsi mellett haladunk el.

A tegnap estéről szerettem volna még mesélni. Nagyon érdekes az angol fickó a Bogárral. Sokat beszélgettem vele (nagyjából a Villám és én tudtunk és voltunk hajlandóak kommunikálni vele). Miután megszerveztük, hogy legyen rajtszám matricája (nem volt ott Pesten, a rajton) elmesélte, hogy több, mint egy éve készül, illetve készült egy baráttal, aki aztán az utolsó pillanatban kiugrott. Ő meg úgy volt vele, hogy akkor is eljön. Sőt, vissza is jön, hazaviszi az autót, mert nála ez napi használatban van. Ahogy érkeztek be a többiek, megkerülhetetlenné vált a téma, mely szerint mintha ez már nem az „eredeti” B2 lenne… Sehol egy öreg autó, mindenki jól, vagy közepesen jól felkészített autóval versenyez, győzni akar. Igazat kell adjak neki. Mi is egy nagyjából teljesen megbízható autóval, 500 kg cuccal, minden lehetőségre felkészülve érkeztünk. Igaz, mi nem versenyezni, hanem kirándulni jöttünk. Jövőre Trabizás lesz ebből, szerintem.

A másik téma, amiről szerettem volna még szólni, az az egész mezőnyt megosztó (nem pejoratív értelemben) „Meddig megyünk” témakör. Tisztelet a kivételnek, de a mezőny egy része eladásra (nem ajándékba adásra) „felkészített” autóval van, repülőjeggyel a zsebében. Mint az már kiderült, a charter változatlanul Bamako-ból jön. Úgy tűnik most, hogy nem központilag, hanem egy „alternatív főszervező” által grundolt csapat lemegy mindenképpen Bamakoba.

A mai nap meglehetősen ingerszegény a feladatok hiánya miatt, valamint egy órája esőben jövünk. Az autópálya mellett narancsföldek, roskadozó fák, meg iszonyatos mennyiségű hullott narancs…