A kommentekből látom, hogy más csapatok hozzátartozói is olvassák a blogot, ezért az általunk ismert csapatokról megosztanék infókat. Alapvetően úgy tudjuk, hogy senkinek nincs semmi baja. Sok autóval történt gond, a tegnapi és mai szakaszon, szerintünk vannak olyan csapatok, akik nem értek be, de mindenki próbál segíteni a másiknak és általában tud is.
Ismert csapatok: 244 Fakocka, ma volt egy defektjük, de megvannak, minden rendben van velük. 276: Minden ok, 273, Tubi: Egyben, de az autón van mit csináljunk holnap. Nem súlyos, tudnak tovább menni, 248: Ha jól emlékszem, ők is velünk jöttek ma be, megvannak, minden ok. 303: Az X5-nek a jobb első féltengelye törött, de itt van a városban. Fáradok, lehet, hogy rosszul emlékszem, a 239 is talán velünk jött be.
Azt hittem már sose érünk ide. Itt vagyunk. Az elmúlt két nap finoman szólva is kalandosra sikerült, ami alapvetően abból adódott, hogy a kaland kategóriásokat egy útvonalra vitték a versennyel.
Most beesünk az ágyba (ma szálloda) és mivel holnapra megszavaztunk egy pihenőnapot, holnap dél körül elkezdjük feltölteni a képeket és részletes beszámolót az elmúlt két napról. Volt minden, komolyan: sivatagban kintragadás+kimentés, arabok kihúzása a homokból, kiszáradt tómederben csúnya elakadás, más autón féltengelytörést követő konvojban ideérkezés.
Az autó funkcionálisan egyben, apróbb dolgok azért változtak rajta. Mi egyben, csak fáradtan.
Megvan az első 330km Marokkóban. Itt ülünk Missourban és teázunk. A tea nagyon finom, de az árnyékban isszuk, mert a napon, +29 fokban néha már kellemetlen :)
Adatkártyánk ezek szerint működik, úgyhogy este nagy sereg képet készülök feltölteni.
Amint már korábban írtam, vannak feladatok. Mi végig megkeressük őket és fotóval dokumentálunk, amit szintén meg fogunk osztani. Van még előttünk további 340 km, úgyhogy most csak meg akartam próbálni, hogy a térerő velünk van-e. És igen.
Szóval átértünk, most töltjük át a GPS-ekre az itteni térképet, valamint előkerült papír alapú térkép is. Ma Merzouga-ba kell érkeznünk, ami mintegy 670 kilométer az itiner szerint, de légvonalban csak 470.
Indulás előtt még összedubtunk egy albumot a tegnap estéről és a ma reggelről, ezt most közzé is tenném. Galéria itt.
Most lépünk, mert nem rövid a táv, ismeretlen a hely, nem szeretnénk a táboron kívül éjszakázni. Ha az ország belsejében is lesz térerő, garantáltan jelentkezünk.
A térerő legyen Veletek, otthon is! A Vodafone Magyarország intézett nekünk térerőt ide.
Gondoltam, dobok még pár sort. Elindult alattunk a komp, elfoglaltuk a királyi lakosztályunkat :) de ezt majd inkább fotókkal szeretném szemléltetni. Most éppen a soha véget nem érő sorban állunk, amiből van kettő: Az első a Marokkóba belépő személyek azonosítását szolgálja, a második a kocsikét. Az első felénél járunk, úgy egy órája figyelünk itt...
Elvileg 6 óra az út, de ha ez így folytatódik, akkor nem lesz alvás, mert épp a második sor közepe táján leszünk, mire kiköt a hajó.
Akartam sokat fotózni még kint a parkolóban, de egyszercsak dudáltak, hogy húzás van befelé. Fényképezkedés helyett villámgyors pakolás következett, aminek persze nem volt sok értelme, mert időbe telt, mire beengednek 2-300 autót. Pár kép azért készült az este alatt, de a gép lent a kabinban, én fent a 6. emeleten, a sorban.
Video ma már biztosan nem lesz több, mert a ma felrakott 50 megás is egy óráig ment fel, tegnap ennyi idő alatt ennek majdnem a tizszerese ugrott a youtube-ra. Ma visszavettünk a videok felbontásából is, mert ha a korábbi beállításokkal haladunk tovább, akkor szinte esélytelen a feltöltés. A fotó könnyebb eset, mert a kis webalbum generator program átméretezi és úgy gyorsan fel tudom tölteni az egyes albumokat fotóstul, oldalastul. Azt hiszem, lehet, hogy fotóval fogunk támadni egy darabig.
Még nem tudom, lesz-e ezzel a kártyával net Marokkóban. Ha nem, veszünk egy helyit és folytatjuk azzal.
regebben akartam meg ezt kuldeni, de csak most sikerul:
Megérkeztünk. Itt figyelünk a kikötőben. Vajon miért mi ülünk csak karosszékben és isszuk kényelmesen a hideg sört? :) Épp próbálok videot feltölteni, meglátjuk mi lesz belőle...
Lassan el kéne baktatni a jegyekért meg valami vacsorát is össze fogunk dobni.
Fotók majd később készülnek, de egyelőre lusta vagyok felmászni a tetőre. Éjfélig iit leszünk, úgyhogy van még idő.
Ha felment az első video, azonnal linkelem.
Meg kell jegyeznem, hogy a francia hálózat lényegesen gyorsabb volt a spanyolnál, de ez nem a Vodafone Magyarországon múlik, akiknak köszönhetően garazdálkodok itt.
Mint azt már korábban jeleztem, csúnyán elaludtunk. 4-kor kellett volna kelni, ehhez képest h5-kor szóltunk egymásnak, hogy kifelé az ágyból, de öntudatra csak 7 óra után ébredtünk. Háromnegyed ötkor annyit konstatáltam, hogy a leghosszabb video is felmászott szépen.
Persze tudjuk, hogy így is simán le fogunk érni, csak éppen munkalapunk nincs, tehát a napi feladatok is elmaradnak. Már 3 és háromnegyed órája jövünk, 100-as átlagot tudunk tartan, úgyhogy nagy vész nem lesz. Az imént hagytuk el Villám Gézát, az IFÁt és egyre több Bamakós kocsi mellett haladunk el.
A tegnap estéről szerettem volna még mesélni. Nagyon érdekes az angol fickó a Bogárral. Sokat beszélgettem vele (nagyjából a Villám és én tudtunk és voltunk hajlandóak kommunikálni vele). Miután megszerveztük, hogy legyen rajtszám matricája (nem volt ott Pesten, a rajton) elmesélte, hogy több, mint egy éve készül, illetve készült egy baráttal, aki aztán az utolsó pillanatban kiugrott. Ő meg úgy volt vele, hogy akkor is eljön. Sőt, vissza is jön, hazaviszi az autót, mert nála ez napi használatban van. Ahogy érkeztek be a többiek, megkerülhetetlenné vált a téma, mely szerint mintha ez már nem az „eredeti” B2 lenne… Sehol egy öreg autó, mindenki jól, vagy közepesen jól felkészített autóval versenyez, győzni akar. Igazat kell adjak neki. Mi is egy nagyjából teljesen megbízható autóval, 500 kg cuccal, minden lehetőségre felkészülve érkeztünk. Igaz, mi nem versenyezni, hanem kirándulni jöttünk. Jövőre Trabizás lesz ebből, szerintem.
A másik téma, amiről szerettem volna még szólni, az az egész mezőnyt megosztó (nem pejoratív értelemben) „Meddig megyünk” témakör. Tisztelet a kivételnek, de a mezőny egy része eladásra (nem ajándékba adásra) „felkészített” autóval van, repülőjeggyel a zsebében. Mint az már kiderült, a charter változatlanul Bamako-ból jön. Úgy tűnik most, hogy nem központilag, hanem egy „alternatív főszervező” által grundolt csapat lemegy mindenképpen Bamakoba.
A mai nap meglehetősen ingerszegény a feladatok hiánya miatt, valamint egy órája esőben jövünk. Az autópálya mellett narancsföldek, roskadozó fák, meg iszonyatos mennyiségű hullott narancs…
Na, először is elaludtunk... Nem rég indultunk Perpignanból, most értünk át Spanyolországba. Remélem, estére odaérünk a komphoz, mert nem akarok úszni...
De tegyünk egy próbát egy-két videoval. Ez tényleg a Vodafone Magyarországnak köszönhető, ugyanis nagyon sokat töltöttem fel...
Ott hagytuk abba, hogy meg kell tudjuk, hány darab madár van egy táblán. Megtudtuk. Itt már kezdett feltűnő lenni, hogy nem nagyon sok bamakós autót látunk a környéken, tehát feltehetően a kaland kategória résztvevőit nem hatotta meg a „feladat”. Úgy éreztük végig, hogy a mezőny előtt haladunk, amire be is bizonyosodott, amint beértünk Perpignanba. A kalandosok között az első néhány között érkeztünk, így a szálloda bejáratától mintegy 8 méterre sikerült leparkolni.
Úgy készültünk, hogy kimegyünk enni, de ebből semmi sem lett, mert beszélgetni kezdtünk a parkolóban a többi csapattal, aztán megérkezett a mostani Bamako legsúlyosabb arca egy 1957-es Bogárral. Angliából. Ide. Lekéste a pesti rajtot, mert később tudott csak indulni, ezért egyenesen ide jött. Egy 1957-es Bogárral. Direkt mondom még egyszer. Elképesztő a fazon, a bogár tetején még egy pótkerék, egy korhű lapát. Az utastér eredeti, az egyetlen mai kort idéző eszköz a GPS tartója, de ezen kívül semmilyen eszköz nincs. Ja, és egyedül jött.
Mivel lecsúsztunk a vacsiról, ezért igazi ká-európai módon feltűnés nélkül felhoztunk a szobába két konzervet, meg a gázfőzőt. Tudom, hogy ez nagyon gáz, de így sikerült.
Most viszont aludnom kell, mert 4:30-kor eligazítás, 5-kor indulás….
Aludtam egy kellemeset, ami egyértelműen jót tett :) Megint kint vagyunk az autopályán, Peti hajtja a kocsit, megfontoltan, biztonságosan. Épp megállapítottuk, hogy régen a franciáknak nagy százalékban sárga volt a lámpájuk, na, ez most már nincs így…
Bár napközben már többször is említettem, hogy merre járunk, gondoltam jöjjön egy kis update, kiegészítések. Mantovából reggel megpróbáltunk az elsők között indulni, mert tegnap Pestről, a technikai átvétel leadási sorrend miatt nagyon későn, szerintem az utolsó tízben indultunk el. A kaland kategóriában nem időre megy a dolog, de mégis kapunk egy „munkalapot”, amin navigációs pontok, valamint kisebb feladatok vannak. Mi vettük a fáradságot, hogy végigmenjünk rajta. Ez a magyarázata annak, hogy 800 kilométeren mit lehet 8-10 órát egerészni, amikor autopályán, folyamatosan akár 6-7 óra alatt megtehető a táv.
Ma is volt egy-pár feladat, amiket egyetlen kivétellel végre is hajtottunk. Mivel nincs tétje a dolognak –ezért jöttünk a kaland kategóriára- így mérlegelünk olyan szempontokat is, mint például aznapi végső célba érkezés.
A mai köztes pontok és feladatok között szerepelt többek közt Castel San Giovanni Főterén egy megkeresendő tábla, Nizzában egy partszakasz neve, utoljára egy kis faluban egy szőlészet bejárata mellett található kedves kis prést szállító kis kocsi kerekeinek megszámolása.
A rögzített kameránkkal folyamatosan gyártjuk a kisebb-nagyobb videókat, amiket remélem, este be fogok tudni linkelni. Addig is található itt pár fénykép a mai napról ebben az albumban.
Mint minden poszt, ez is a Vodafone Magyarország támogatásával került ide.
Elhagytuk Nizzát, megtaláltuk a városban, amit meg kellett találni feladatként, megint az autópályán hasítunk. Az idő még mindig nem szép, 8-10 fok van, de fúj a szél és nagyon be van borulva.
Összeraktam pár képet tegnapról, (január 16., 1.nap). Galéria itt. Nap közben nem fotóztunk, csak video készült, de azt esélytelen feltölteni menetközben, a kocsiból.
